|
|
HITLER, Adolf (1889-1945) |
Osztrák származású német diktátor (Führer), birodalmi kancellár. Az első világháborúban a bajor hadsereg tizedese, egy gáztámadáskor megsebesül. 1921-től a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (náci párt, NSDAP) vezetője. Ekkor már eszelősen gyűlölte a zsidókat és a marxistákat. 1923-ban sikertelen puccskísérletet hajtott végre Münchenben (sörpuccs). Ötévi várfogságra ítélték, de 9 hónap múlva már szabadult. Közben megírta hírhedt könyvét, a Mein Kampf-ot, amelyben már megtalálhatók későbbi agresszív politikájának alapjai. 1933-tól birodalmi kancellár, rövidesen önkényuralmat vezet be. Diktatúrája ártatlan emberek millióinak halálához vezetett. Hivatalos politikává tette a zsidóság kiirtását. Könyörtelenül üldözte politikai ellenfeleit is, nemcsak a kommunistákkal, de a polgári ellenzékkel, sőt saját pártján belüli ellenlábasaival is leszámolt. 1934-től államfő, felveszi a Führer címet. 1935-től a német véderő főparancsnoka. Intenzív fegyverkezésbe kezd. 1938-ban Ausztriát, 1939-ben Csehszlovákia egy részét kebelezi be, de a fegyver nélküli hódításokat 1939-től háború követi. Hogy bebiztosítsa magát, még legnagyobb ideológiai ellenfelével, Sztálinnal is hajlandó volt paktumot kötni. Lengyelország megtámadása után Anglia és Franciaország is hadat üzent a németeknek. 1940-ben Hitler megindította szintén gyorsan véget ért nyugat-európai hadjáratát. Franciaország kapitulációját követően remélte, hogy békét köthet Angliával, de Churchill következetesen folytatta ellene a harcot. 1941 nyarán döntő lépésre szánta el magát: megtámadta a Szovjetuniót. A kezdeti sikerek után nyilvánvalóvá vált, hogy Németország erejét meghaladja egy kétfrontos háború. Miután Moszkva előtt megállították hadseregét, nem bízván tábornokaiban, maga vette kezébe a hadsereg irányítását. Szinte ezzel egyszerre hadat üzent az USA-nak is. 1942-ben a német csapatok újabb szovjet területeket foglalnak el, de folyamatosan utánpótlási nehézségekkel küzdenek. Afrikában az el-alameini, európában a sztálingrádi csata hozza el a fordulatot. A folyamatosan hátráló és súlyos veszteségeket szenvedő tengely-haderő már csak kevésszer tudja átvenni a kezdeményezést, de azt is csak időlegesen. 1944 júliusában, látva Németország kilátástalan helyzetét, a sokadik Hitler-ellenes összeesküvés aktív lépésre szánja el magát. A Füher könnyű sebesüléssel vészeli át a Stauffenberg által elkövetett bombamerényletet, melynek ürügyén a náci vezetés nemcsak a merénylőkkel, de vélt és valós ellenzékével is leszámol. Hitler ezt követően minden vereség mögött árulást lát. Ő maga irracionális elképzeléseket vázol fel környezetének a háború megnyeréséről. A végső fázisban utasítást ad minden infrastruktúra elpusztítására. Berlin ostromának utolsó napjaiban a bunkerben feleségül veszi Eva Barunt, majd 1945. április 30-án mindketten öngyilkosságot követnek el.
|
|
MUSSOLINI, Benito Amilcare Andrea (1883-1945) |
Olasz politikus, diktátor. Tanítói bizonyítványt szerez, később katona lesz, majd újságírással foglalkozik. Korán elkezd politizálni is, 1900-tól tagja a szocialista pártnak. Az első világháborúban haditudósító, meg is sebesül. Ezután fokozatosan nacionalista irányultságú lesz, 1918-tól írásaiban kezd visszaköszönni a fasizmus gondolatvilága. 1919-től az olasz fasiszta mozgalom vezetője (Duce). 1921-től parlamenti képviselő. 1922-ben a fasiszták élén bevonul Rómába (Marcia su Roma), és miniszterelnökké nevezik ki. A huszas évek végére gyakorlatilag Olaszország diktátora lesz. 1935-ben megtámadja Etiópiát, 1939-ben pedig Albániát. 1935-től fokozatosan közeledik Hitlerhez, 1938-ban hozzájárulását adja az Anschlusshoz. 1940-ben hadat üzen Franciaországnak és Nagy-Britanniának. Észak-Afrikában és Görögországban csak a német segítség menti meg seregeit a teljes öszeomlástól. Gyengébben felszerelt csapatainak állandóan a németekre kell támaszkodnia, politikájában is egyre inkább Hitler igényeinek kiszolgálójává válik, folyamatosan szűkülő önálló mozgástérrel. 1943-ban a szövetségesek szicíliai partraszállása után a Fasiszta Nagytanács megvonta tőle a bizalmat, és Mussolinit internálták. Skorzeny SS-kommandója kiszabadította, és az észak-olasz bábállam, a Salói Köztársaság miniszterelnöke lett. 1945 áprilisában menekülés közben partizánok fogságába került, akik szeretőjével, Clara Petaccival együtt kivégezték, és holttestüket Milánóban közszemlére tették.
 Mussolini egyik beszéde
|
|
HIMMLER, Heinrich (1900-1945) |
Német SS-vezető. 1923-ban csatlakozott a nácikhoz. 1929-ben megszervezi Hitler testőrségét, az SS-t, melynek vezetője (Reichsführer-SS) volt 1945-ig. 1934 júniusában a Röhm által vezetett SA félreállítása után ("hosszú kések éjszakája") az SS vált a nácik meghatározó rendőri erejévé. 1936-tól Himmler a politikai rendőrség vezetője. A szövevényes náci állami gépezetben az általa felügyelt szervezetek üldözték a rendszer ellenségeit, e hivatalok közül a legrettegettebb a Gestapo volt. Nemcsak politikai ellenfeleiket üldözték, hanem a faji alapon zsidónak minõsített, hivatalosan ellenségnek nyilvánított embereket is. Himmler irányításával építették ki a koncetrációs táborok hálózatát. A második világháború kitörése után a megszállt területeken is üldözték az ellenállókat, a baloldal szimpatizánsait és a zsidóságot. Rövidesen haláltáborokat hoztrak létre, melyekben az rezsim által ellenségnek tekintett embereket gyilkolták meg az SS irányításával. 1943-44-ben Himmelr volt a belügyminiszter is. A Hitler ellen 1944. július 20-án Stauffenberg ezredes által elkövetett merénylet után kegyetlen módszereket alkalmazva az ő vezetésével számolták fel az összeesküvést. 1944-től a németországi csapatok főparancsnoka, ebben a minőségében hibát hibára halmozott. A háború végén megpróbált különbékét kötni a nyugati szövetségesekkel, ezért Hitler kizárta a pártból és minden tisztségétől megfosztotta. 1945 májusában a britek fogságába kerülve öngyilkos lett.
|
|
TELEKI Pál, gróf (1879-1941) |
Politikus, földrajztudós, egyetemi tanár, az MTA tagja, Horthy kormányzó közeli barátja. Az első világháború előtt a világ számos táján vett részt földrajzi expedíciókban. A trianoni békét követően szakmai érvekkel igyekezett alátámasztani a magyar revíziós törekvéseket. 1920-ban külügyminiszter, 1920-21-ben miniszterelnök, 1938-39-ben közoktatásügyi miniszter, 1939-től ismét miniszterelnök. Az álatla vezetett kormány működésének idejére esett Kárpátalja visszacsatolása és a második bécsi döntés megszületése. Bár látja, hogy az ország területi gyarapodásának a Németországgal szembeni elkötelezettség az ára, megpróbálja Magyarországot távol tartani nemcsak a háborútól, de a szorosabb német szövetségtől is. Ennek ellentmond a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozás, melyet a Jugoszláviához való közeledéssel kísérelt meg ellensúlyozni. Az örök barátsági szerződés megkötése után nem sokkal végbement belgrádi katonai hatalomátvétel következtében politikája tarthatatlanná vált. Ellenezte Magyarország részvételét a Jugoszlávia elleni agresszióban, s végső kétségbeesésében az egyébként is labilis idegzetű Teleki 1941. április 3-án öngyilkosságot követett el.
|
|
GÖRING, Hermann Wilhelm (1893-1946) |
Német politikus, birodalmi marsall. Az első világháború német repülős hőse hamar a náci mozgalom tagjává vált, már 1922-ben az SA első embere. 1923-ban részt vett a müncheni sörpuccsban. 1928-tól a Reichstag képviselője, 1932-től elnöke. 1933-tól, a nácik hatalomra kerülésétől porosz belügyminiszter majd miniszterelnök, rövid ideig a Gestapo elsõ embere. Szintén 1933-ban lett légügyi miniszter, ebben a minőségében kezd a Luftwaffe megszervezéséhez. A háborúban nagy jelentőséget tulajdonított a légierőnek, a harcászati bevetéseknél új technikákat alkalmazott, de a légiflotta gazdasági hátterét képtelen volt megszervezni, de számtalan más hibás döntést is hozott. A háború kitörésekor Hitler õt nevezte meg majdani utódaként, de rangkórságában sok további funkciót is felhalmozott magának. Népszerűsége az angliai csata után csökkenni kezdett. Miután képtelen volt megszervezni a sztálingrádi légihidat, fokozatosan kegyvesztetté vált. Ezt követõen egyre inkább fantáziája teremtette világába menekült, kábítószerfüggõ lett. A háború végén "kövér Hermann" táviratot intézett Hitlerhez, melyben közölte, hogy miután a Führer cselekvésképtelenné vált, átveszi tõle a hatalmat. Hitler parancsot adott Göring letartóztatására, de õ röviddel ezután az amerikaiak fogságába esett. A nürnbergi perben háborús bűnök sokaságát bizonyították rá, és halálra ítélték. Kivégzése előtt cellájában megmérgezte magát.
|
|
ANTONESCU, Ion (1882-1946) |
Román marsall, politikus. 1933-34-ben a hadsereg vezérkari főnöke. 1937-38-ban hadügyminiszter. 1940 szeptemberétől 1944 augusztusáig Románia teljhatalmú diktátora, "államvezető". 1941-ben román csapatokat küldött a Szovjetunió ellen, de a sztálingrádi vereség után puhatolózó lépéseket tett a tengelyhatalmak szövetségébõl való kilépés ügyében. 1944-ben I. Mihály román király utasítására letartóztatták. Mint háborús bűnöst halálra ítélték és kivégezték.
|
|
BADOGLIO, Pietro (1871-1956) |
Olaszország marsallja, politikus. Az elsõ világháború alatt az Isonzónál a Monarchia csapatai ellen harcolt. 1928-34 között Tripolitána és Kirenaika kormányzója, 1935-ben az Etiópiát megszálló olasz csapatok főparancsnoka. A második világháború elején vezérkari fõnök, de a sikertelen görögországi hadjárat után visszavonult az aktív szolgálattól. Mussolini bukása után miniszterelnök (1943-44). 1943. szeptember 3-án feltétel nélküli fegyverszünetet ír alá a szövetségesekkel, október 30-án pedig hadat üzen Németországnak. Mussolini uralma alatt játszott szerepéért az olasz szenátus elítélte, de 1947-ben rehabilitálták.
|
|
CANARIS, Wilhelm Franz (1887-1945) |
Német tengernagy. 1905-ben csatlakozott a haditengerészethez. Az elsõ világháborúban tengeralattjáró-parancsnok volt, többször végrehajtott kémkedési megbízatásokat is. 1935-től a német kémelhárító és felderítő szolgálat (Abwehr) vezetője. A kémkedés területén fõ riválisa egykori tengerész tanítványa, az SD-t irányító Heydrich lett. 1938-tól a fegyveres erők főparancsnokságának (OKW) külföldi ügyosztályát is vezette. A második világháború alatt tudomást szerzett a Gestapo és az SS által elkövetett bûnökrõl. Fokozatosan szembefordult a nácikkal, és különböző csatornákon keresztül fölvette a kapcsolatot a szövetségesekkel is, viszont hazája iránti hûségére hivatkozva visszautasította az aktív fellépést a náci rezsim ellen. 1944 februárjában elmozdították hivatalából. A július 20-i Hitler elleni sikertelen merénylet után letartóztatták, a háború utolsó napjaiban a Führer parancsára kivégezték.
|
|
CSÁKY István, gróf (1894-1941) |
Diplomata, külügyminiszter. 1919-től állt külügyi szolgálatban, részt vett az első világháborút lezáró béketárgyalásokon. Ezután különböző tisztségeket látott el, több külképviseletünkön is szolgált. Az első bécsi döntés meghozatalánál megfigyelőként volt jelen. 1938-tól külügyminiszter. Jelentős szerepet játszott az Antikomintern Paktumhoz való csatlakozásban, a második bécsi döntés tető alá hozatalában, Magyarországnak a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozásában. Támogatta a németekkel való szövetséget, de óvatosan nyitva hagyta az angolokkal való kapcsolatépítés lehetõségét is. Bizalmas munkatársa volt Teleki Pálnak, magyar részről ő írta alá a magyar-jugoszláv barátsági szerződést.
|
|
BÁRDOSSY László (1890-1946) |
Politikus, miniszterelnök. 1922-től a külügyi pályán tevékenykedett, különböző beosztásokban, 1934-ben pl. bukaresti követ lett. 1941 elejétől Csáky István utódaként külügyminiszter. Teleki Pál halála után miniszterelnök. Aktív németbarát politikát folytatott. 1941-ben a Parlament hozzájárulása nélkül előbb a Szovjetuniónak, majd az Egyesült Államoknak is hadat üzent. 1942 márciusában ellentetbe került Horthyval, ezért lemondott. A háború után a népbíróság háborús bűnök miatt halálra ítélte, kivégezték.
|
|
ROMMEL, Erwin Johannes Eugen (1891-1944) |
Német tábornagy. Harcolt az elsõ világháborúban, megkapta a legmagasabb német kitüntetést. A két világégés között írt egy fontos mûvet a gyalogsági hadviselésrõl, késõbb viszont páncélosparancsnokként vált világhírûvé. A franciaországi hadjárat során a 7. páncéloshadosztály élén egészen Cherbourg-ig tört előre. 1941 februárjától 1943-ig az Észak-Afrikában harcoló német csapatok (később az ún. Afrikakorps, Afrika-hadtest) parancsnoka. Nagyszerű taktikai készsége és ravaszsága miatt kapta a Sivatagi Róka nevet az angoloktól. Röviddel Afrikába érkezése után megállította Wavell támadását, 1942 nyarán viszont az õ elõnyomulását tartóztatta fel az Auchinleck vezette brit sereg. A gyakran változó hadiszerencse ezt követõen ismét a németeket segítette, ám az el-alameini csatában végül Montgomery döntõ gyõzelmet aratott, ezután az Afrikakorps állandó hátrálásra kényszerült, ám eközben kemény ellenállást tanúsított. A végsõ vereség elõtt Hitler hazarendelte, új megbízatása a franciaországi védelem megszervezése volt. Kiderült számára, hogy a propagandaszólamokkal ellentétben az Atlanti Fal nem létezik. Lázasan kezdett dolgozni a védelem megerõsítésén, de nem kapott kellõ támogatást Rundstedt-tõl. A szövetségesek partraszállásakor ismét szembekerült régi ellenfelével, Montgomeryvel. Július 17-én súlyosan megsebesült. A kezdetben a Führert bálványozó Rommel nevét összefüggésbe hozzák az 1944. július 20-i Hitler elleni merénylettel. Nem bizonyított, hogy aktívan részt vett volna az összeesküvésben, mindenesetre tudott róla, és egyetértett céljaival. Ezen okok miatt 1944 októberében öngyilkosságra kényszerítették. A hivatalos indoklás szerint sebesülésébe halt bele, és hõsöknek kijáró temetést kapott.
|
|
HESS, Rudolf Walter Richard (1894-1987) |
Német politikus. 1920-tól Hitler személyi titkára. Az 1923-as sikertelen puccskísérlet után Hitler a börtönben neki mondta tollba a Mein Kampf-ot. 1934-től a Führer helyettese, birodalmi miniszter. 1941-ben Skóciába repült, hogy egy különbéke lehetőségéről tárgyaljon, de letartóztatták. 1946-ban a nürnbergi per során háborús bőnösként életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1987-ben a Spandauban lévő börtön egyedüli lakójaként öngyilkosságot követett el.
|
|
HORTHY Miklós (1868-1957) |
Tengerésztiszt, politikus. 1886-ban lett a hadiflotta tagja. 1909 és 1914 között Ferenc József szárnysegéde. Az elsõ világháború kitörését követõen különbözõ hadihajókon szolgál. A hadmûveletek során megmutatkozik rendkívüli parancsnoki tehetsége. A háború végén ellentengernagy, a Monarchia hadiflottájának utolsó parancsnoka. A proletárdiktatúrát követõen 1920. március 1-től 1944. október 15-ig Magyarország kormányzója. Külpolitikájának alapvető célkitűzése a trianoni békeszerződés revíziója volt. Ennek érdekében kereste a szövetséget Német- és Olaszországgal is. Bár Hitlerrel kölcsönösen nem szerették egymást, nem látott más utat a magyar érdekek érvényesítésére, mint a németek mellett való fegyveres beavatkozást, melytõl barátjának, Teleki Pál miniszterelnöknek az öngyilkossága sem tartotta vissza. Igyekezett minimális szinten tartani a németek rendelkezésére átadodott haderõ létszámát, sõt 1942-től az angolszász hatalmakkal titkos béketárgyalásokat folytatott. A belpolitikájában mind a baloldali, mind a jobboldali szélsõségesektõl tartózkodó Horthy nem látta, hogy a hadsereg és fõként a tisztikar fiatalabb tagjai a politizálást megtiltó rendelkezései ellenére egyre inkább politikai céljaik megvalósítását is szem elõtt tartották, és a szélsõséges mozgalmakban vélték megtalálni érdekeik képviselõit. Magyarország német megszállása után igen szûk mozgástere maradt, bár miután belátta, hogy ellenkezõ esetben nem kerülheti el a felelõsségre vonást, leállította a zsidóság deportálását. Megpróbálta kivonni az országot a harci cselekményekbõl, de miután 1944. október 15-i kiugrási kísérlete nem sikreült, a hatalmat átadta Szálasi Ferencnek. Ezután a németek, a háborút követően pedig az amerikaiak fogságába került. A nürnbergi per során tanúként hallgatták ki. Portugáliában halt meg, 1957-ben. 1993-ban Kenderesen újratemették.
|
|
HEYDRICH, Reinhard Tristan Eugen (1904-1942) |
Német SS-vezető (Obergruppenführer, tábornok), Himmler helyettese. 1932-tõl az SD vezetõje. A nácik hatalomra jutását követõen a titkos államrendõrség (Gestapo) központi hivatalának élén áll. 1936-tól a Biztonsági Rendőrség (SIPO) főnöke, ez a szervezet fogta össze a Gestapo-t, az SD-t és a Kripo-t (bûnügyi rendõrséget). 1939 szeptemberében az újonnan létrejött Birodalmi Biztonsági Fõhivatal (RSHA) vezetõje. A szövevényes náci állami gépezetben igen jelentõs hatalomra tesz szert. Egyik fõ szervezõje a zsidók kiirtását célzó ún. "végsõ megoldás"-nak. 1941 szeptemberétől a kényszerszabadságra küldött Neurath utódaként Cseh-Morvaország helyettes birodalmi protektora, a hírhedt "prágai mészáros". 1942. május 27-én a SOE által kiképzett cseh ellenállók Prágában merényletet követtek el ellene. Június 4-én sérüléseibe belehalt. A németek megtorlásul 1942. június 10-én legyilkolják Lidice falu férfi lakosait, a nőket és a gyerekeket megsemmisítő táborokba deportálják, a települést pedig földig rombolják.
|
|
HORTHY István (1904-1942) |
Gépészmérnök, kormányzóhelyetttes, Horthy Miklós kormányzó idősebb fia. 1928-ban gépészmérnöki diplomát szerez, a MÁVAG gyárban dolgozik, 1934-től átveszi a cég vezetését, 1938-tól vezérigazgató. A tervezőcsoport, melynek élén dologzik, sok neves fejlesztésben vesz részt, példaként említhetjük a legendás 424-es gőzmozdonyt. 1941 júliusában államtitkár, 1942. február 19-én kormányzóhelyettessé nevezik ki. 1927-től vezetett repülőgépet, tartalékos tisztként került a frontra. 1942. augusztus 20-án búcsúbevetésének szánt repülésekor elvesztette uralmát Héja típusú gépe felett, és lezuhant. Halálát máig is találgatások övezik, de a szakemberek többsége a nehezen vezethető gépben és Horthy István gyakorlatlanságában látja a baleset okát.
|
|
SEYDLITZ-KURZBACH, Walther von (1888-1976) |
Német tábornok. Neves katonacsaládból származott, kadétként 1908-tól a hadsereg tagja. Az elsõ világháborúban a keleti és a nyugati fronton is megfordult. 1930-ig különbözõ parancsnoki tisztségeket töltött be, majd a hadügyminisztériumba került. A második világháború kezdetén léptették elõ tábornokká. Harcolt a franciaországi hadjáratban, majd részt vett a Szovjetunió megtámadásában. Késõbb Paulus egyik alárendeltje a sztálingrádi csata során, ahol egységével megadja magát. Csatlakozik a náciellenes tisztekhez, õ az elsõ német tábornok, aki beszél a moszkvai rádióban. Távollétében halálra ítéli a német hadbíróság, de az 1944-es Hitler elleni sikertelen puccs után a szovjet vezetés úgy ítéli meg, hogy nincs értelme fenntartani az antináci tiszti csoportot. Így egy szovjet bíróság is halálra ítéli, amit késõbb 25 évre változtatnak. 1955-ben szabadul, de még a vele együtt raboskodott és vele egyidõben elengedett német tábornokok sem hajlandók szóba állni vele.
Vezérezredes, a Donnál harcoló 2. magyar hadsereg parancsnoka. Harcolt az első világháborúban. Különböző parancsnoki tisztségeket látott el. 1940-ben Horthy a 2. hadsereg parancsnokává nevezte ki, annak élén vett részt az erdélyi bevonulásban, majd a Szovjetunió elleni hadjáratban, ahol korrekt vezetőnek bizonyult. Miután a szovjetek a Donnál áttörték a magyarok védelmét, elkeseredésében igen kemény hangvetelű hadparancsot adott ki. Hat hét múlva viszont a körülmények részletes ismeretében egy másik hadparancsában kijelentette, hogy hadserege "becsülettel állta a harcot". A Szovjetunióból való visszatérése után nyugállományba került, a Vörös Hadsereg előretörésekor Németországba költözött. Szálasi alatt nem volt hajlandó szolgálni. 1946-ban szabad akaratából tért haza, hogy a népbíróság előtt önkéntes áldozatával megmenthesse tiszttársait. Halálra ítélték és kivégezték. Ügyének 1993-as újratárgyalásakor a Legfelsőbb Bíróság felmentette.
|
|
RAEDER, Erich (1876-1960) |
Német tengernagy. 1894-ben csatlakozott a haditengerészethez. Harcolt az elsõ világháborúban, melynek befejezése után a német haditengerészet egyik újjászervezője lett, 1935-től 1943-ig pedig főparancsnoka. Nagyszabású hajóépítési programba kezdett, melynek alapja csatahajók gyártása volt, de õ volt a kezdeményezõje a tengeralattjáróflotta kiépítésének is. A háború során arra törekedett, hogy Nagy-Britannia utánpótlási vonalait (elsősorban tengeralattjáró-támadásokkal) megbénítsa. Ennek a tervnek a megvalósításához szükség volt északi-tengeri támaszpontok megszerzésére. Raeder jelentõs részt vállalt a Norvégia elleni támadás haditengerészeti részének kidolgozásában. A Brit-szigetek elleni akció tervét elhamarkodottnak tartotta, úgy vélte, a német flotta nincs felkészülve egy ilyen nagyszabású támadásra. Késõbb is több vitája támadt a Führer-rel, aki nem engedélyezte további nagy hajók építését, és megtiltotta a kockázatosabb vállalkozásokat. Ennek következtében Raeder flottája nem volt képes megakadályozni a szövetséges konvojok eljutását Nagy-Britanniába és a Szovjetunióba. A sorozatos kudarcok után 1943 elején Hitler nyugdíjaztatta, utóda Dönitz lett. A nürnbergi per során életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, de 1955-ben szabadlábra helyezték.
Német tengernagy. 1910-ben lépett be a haditengerészetbe. Az elsõ világháború kezdeti idõszakában légi megfigyelõként, késõbb tengeralattjárós tisztként szolgált. 1935-ben ő kezdte el a német tengeralattjáró-flotta újjászervezését. A második világháborúban fontos szerep jutott az általa irányított U-Bootoknak. Az atlanti csata elsõ fázisában a németek megpróbálták elvágni az Angliába irányuló utánpótlási útvonalakat. Rendkívül sok kereskedelmi hajót süllyesztettek el, a szövetségeseken a konvojok kialakítása sem segített, Dönitz ugyanis kidolgozta az ún. farkasfalka-harcmodort. 1943. januárjában Raeder utóda, a haditengerészet főparancsnoka lett. Ebben az idõben az U-Bootok (köszönhetõen a radartechnológia fejlõdésének és a megfejtett német kódrendszernek) már súlyos veszteségeket szenvedtek. Dönitz kérte Hitlert, hogy koncentráltan fejlesszék a tengeralattjárókat, de erre nem került sor. 1945. április 29-én végrendeletében Hitler őt jelölte ki utódául. Megpróbált tárgyalni a szövetségesekkel, de azok ragaszkodtak a feltétel nélküli megadáshoz. Május 23-án letartóztatták. A nürnbergi perben tízévi börtönbüntetésre ítélték, 1956-ban szabadult.
|
|
PAULUS, Friedrich Wilhelm Ernst von (1890-1957) |
Német tábornagy. Az elsõ világháborúban vezérkari és csapatszolgálatot is ellátott. 1939-ben a Reichenau vezette 10. (késõbb 6.) hadsereg vezérkari fõnöke lett, harcolt Lengyelországban és a nyugat-európai hadjáratban is. 1940-42 között a szárazföldi erők vezérkari főnökének (Halder tábornok) helyettese. Részt vett a Barbarossa-terv kidolgozásában. 1942 elejétől a 6. német hadsereget vezette a szovjet fronton. 1943-ban Hitler tábornaggyá nevezte ki, néhány nap múlva Sztálingrádban fogságba esett, hadserege másnap megadta magát. A fogságban csatlakozott a Szabad Németország Nemzeti Bizottsága nevű antifasiszta szervezethez. 1944 közepétõl rádióüzeneteket intézett a német katonákhoz, hogy fejezzék be a harcot. Propagandája hatástalan maradt, honfitársai árulónak tartották. A háborút követõen a nürnbergi per egyik koronatanúja volt. 1953-ban történt szabadulása után az NDK-ban telepedett le.
|
|
CIANO, Galeazzo, gróf (1903-1944) |
Olasz politikus. 1936-tól 1943-ig külügyminiszter. Jelentős szerepet játszott a német-olasz közeledésben, a Berlin-Róma tengely kialakításában. 1943 februárjában a Duce-val való sorozatos nézetletérések után lemondott miniszteri posztjáról. Július 25-én a Fasiszta Nagytanácsban apósa, Mussolini leváltása mellett szavazott. Később a németek letartóztatták, és átadták az észak-olaszországi bábállamnak. Az olasz diktátor 1944 elején kivégeztette Cianot, akinek a háború alatt vezetett naplója értékes kordokumentum.
|
|
GOEBBELS, Joseph Paul (1897-1945) |
Német politikus. Jelentéktelen újságíróból küzdötte fel magát a náci vezetők közé. 1924-tõl párttag, 1926-tól Berlin pártvezetője. 1928-tól képviselő, 1933-tól propagandaminiszter. Minden eszközt bevetett a náci ideológia népszerűsítése érdekében. Ellenőrzése alatt tartotta a sajtót, a rádiót, a színházakat és a filmgyártást. A háború kezdeti idõszakában a német csapatok dicsõségét zengte sajtója, a sztálingrádi vereség után pedig erõs kontroll alatt tartott, manipulált tudósításokban számolt be a részsikerekrõl, a "frontok kiegyenesítésérõl". 1944-ben Goebbels hirdette meg a "totális háború"-t, melynek során többek között megnövelték a munkaidõt, lerövidítették az oktatást. A végsőkig kitartott Hitler mellett, akinek halálát követően, miután hat gyermeküket megmérgezték, feleségével együtt öngyilkosságot követtek el. Politikusi pályafutása alatt Goebbels részletes, több kötetre rúgó naplót vezetett, mely érdekes betekintést nyújt a náci elit életébe.
|
|
ARNIM, Hans-Jürgen von (1889-1962) |
Német tábornok. Régi porosz katonacsalád sarja. Bekerült a vezérkarba. Az orosz fronton páncéloserőket vezetett. 1942 végén Hitler kinevezte az Afrikában harcoló 5. páncéloshadsereg élére, ahol nem bizonyult sikeresnek, mert Rommel-lel, és az olaszokkal sem igazán tudott együttműködni, másrészt ekkor már akadozott az utánpótlás is, így nem volt birtokában a megfelelő felszerelésnek sem. 1943 márciusában a Tunisz hadseregcsoport vezetője. Május 12-én fogságba esett, a háború további időszakát hadifogolytáborban töltötte.
|
|
YAMAMOTO Isoroku (1884-1943) |
(Más átírással Jamamoto.) Japán tengernagy. 1900-ban lépett be a flottába. 1917-től a Harvard egyetemen tanult, 1925-27 között tengerészeti attasé Washingtonban, így beható ismeretekkel rendelkezett az Egyesült Államokról. Az elsők között ismerte fel a légierő jelentőségét a tengeri hadviselésben. 1939-től a japán flotta, illetve az egyesített tengeri- és légierő parancsnoka. Többször szót emelt a japán-német szövetség ellen. Felismerte, hogy egy eljövendõ háborúban országának nincs esélye szárazföldön gyõzni az USA ellen, így egyetlen lehetõségként az ellenséges flottát kell semlegesíteni. A Pearl Harbor elleni támadás irányítója, ill. a Korall-tengeren lezajlott csata japán vezetője volt. Az amerikaiak által lehallgatott és megfejtett üzenetek végzetesnek bizonyultak életében. Ellenfelei előre értesültek a Midway-szigetek ellen tervezett tamadásról. A csatában megsemmisítő vereséget szenvedett Spruance tengernagytól. 1943. áprilisában az amerikaiak egy dekódolt távirat nyomán tudomást szereztek egyik utazásáról. Erősen felfegyverzett vadászgép-rajt küldtek ellene. Bougainville térségében repülőgépe lezuhant, az admirális életét vesztette.
|
|
SKORZENY, Otto (1908-1975) |
Osztrák származású német SS-tiszt. Az Anschluss idejen ő fogatta le Miklas osztrák elnököt. Közvetlenül ezután önként belépett az SS-be. A háborúban műszaki tisztként harcolt a nyugati fronton és Oroszországban is. 1941-es sebesülése után hátországi szolgálatot teljesített. 1943-ban az első német speciális alakulat parancsnoka. Első akciójuk Mussolini kiszabadítása. 1944. október 15-én elrabolta Horthy fiát, később elfoglalta a budai várat. Az ardenneki csata idején embereit amerikai egyenruhába öltöztette, akik így követtek el diverzáns akciókat. A háború után hadifogságba került, háborús bűnök vádjával bíróság elé állították. Felmentették, de a nácitlanító-táborban maradt, ahonnan 1948-ban megszökött. Később Argentínában és Egyiptomban is feltűnt, áttételesen a CIA-nak is dolgozott. Haláláig Hitler híve maradt.
(Eredetileg Stojakovich Demeter.) Katonatiszt, politikus. Hírszerzõként szolgál az elsõ világháború végén és a Vörös Hadseregben is, de késõbb a Nemzeti Hadsereghez csatlakozik. Vezérkari tisztként előbb katonai attasé Berlinben, rövid minisztériumi szolgálat után 1935-től berlini követ. Lelkes híve a németek melletti elkötelezettségnek. Magyarország megszállása után a németek támogatását maga mögött tudva miniszterelnök és külügyminiszter. Ezen idõszak alatt friss erőket küldött ki a frontra, és szorosabbra fûzte a német-magyar gazdasági kapcsolatokat is. 1944. augusztus 24-én Horthy lemondatta, utóda Lakatos Géza lett. A háború után mint háborús bűnöst halálra ítélték és kivégezték.
|
|
HÖSS, Rudolf Franz Ferdinand (1900-1947) |
Német SS-tiszt. Fiatalon harcolt az első világháborúban, majd ún. szabadcsapatokban szolgált. 1922-ben belépett a náci pártba. 1923-ban részt vett egy politikai gyilkosságban. (Egyik bűntársa Hitler későbbi kegyeltje, Martin Bormann volt.) Tíz évi börtönbüntetésre ítélték, de csak három évet töltött le. 1934-ben az SS tagja lett, a háború végéig különböző koncentrációs táborokban szolgált. 1938-ig Dachauban volt beosztott, 1940-ig Sachsenhausenben segédtiszt. 1940. május 1-től Auschwitz parancsnoka. Gyakorlatilag az ő elképzelései alapján építették ki az egész tömegpusztító-komplexumot, melybe Európa majd' minden országából hurcoltak embereket. 1941 nyarán Himmler közölte vele, hogy a Führer elrendelte a "zsidókérdés végleges megoldását", és ennek Auschwitz lesz a központja. Höss bevezette a Ciklon B-vel való elgázosításokat. Saját bevallása szerint legalább 3 millió emberélet kioltása szárad a lelkén. 1943. december 1. után a koncentrációs táborok közötti ügyek egybehangolására létrehozott hivatal élére nevezték ki. 1944-ben visszatért Auschwitzba, hogy irányítsa 400.000 magyarországi zsidó kiirtását. Az akciót többször is egyeztette Adolf Eichmann-nal, még Budapesten is megfordult ez ügyben. A háború után a szövetségesek fogságába esett. A nürnbergi per során tanúként hallgatták ki, részletes írásbeli nyilatkozatot és feltáró jellegű vallomást tett. Később átadták a lengyel hatóságoknak. A Krakkóban lefolytatott tárgyaláson is elismerte a terhére rótt vádakat, a börtönben pedig megírta emlékiratait. Halálra ítélték, Auschwitzban akasztották fel, a bíróság ítéletének megfelelően arccal a tábor felé.
(Más átírással Todzso.) Japán tábornok, politikus, miniszterelnök. 1937-ben a Kvantung hadsereg vezérkari fõnöke. Konoye kormányában elõbb hadügyminiszter-helyettes, 1940-tõl hadügyminiszter. Jelentõs szerepe volt a háromhatalmi egyezmény létrejöttében. 1941. október 17-én Konoye utódaként miniszterelnök, de hadügyminiszter és a hadsereg vezérkari fõnöke is egyben. A háborús megoldás híve volt, de európai szövetségesei óhajával ellentétben nem a Szovjetunió ellen fordult, hanem Pearl Harbort támadta meg. Saipan elseste után 1944. július 18-án lemondott, utóda Koiso lett. Miután háborús bûneiért letartóztatási parancsot adtak ki ellene, megpróbálta agyonlõni magát, de életben maradt. 1946-ban bíróság elé került, és két évi tárgyalás után 1948-ban halálra ítélték, majd kivégezték.
|
|
STAUFFENBERG, Claus Schenk von, gróf (1907-1944) |
Német ezredes. 1939-43 között Lengyelországban, Franciaországban, majd Észak-Afrikában szolgált, ez utóbbi hadszíntéren súlyos sebesülést szenvedett. A kórházból azt írta feleségének, hogy "valamit tenni kell Németország megmentése érdekében". 1944-től a németországi tartalék haderőnél volt vezérkari főnök. A háborús hős Stauffenberg rövidesen bekapcsolódott a Führer elleni összeesküvésbe. 1944. július 20-án ő vitte be a bombát Hitler főhadiszállására. A sikertelen merénylet utan letartóztatták, majd kivégezték.
|
|
MANNERHEIM, Carl Gustaf Emil von, báró (1867-1951) |
Finn marsall, politikus. A cári hadsereg tisztje volt, 1917-ben hazatért Finnországba, és gyõzelemre vezette a fehér csapatokat a helyi Vörös Hadsereg ellen. 1931-39 között a haditanács elnökeként kiépítteti az ún. Mannerheim-vonalat. Az 1939-40-es szovet-finn háborúban a finn hadsereg főparancsnokaként a hagyományos stratégiát a gerilla-hadviseléssel ötvözve sok kellemetlenséget okozott a támadóknak. Amikor Finnország Németország szövetségeseként csatlakozott a Szovjetunió elleni háborúhoz, (1941-44) ismét főparancsnok lett. Idõlegesen sikerült visszaszereznie a korábban elvesztett területeket, de késõbb újra fel kellett adnia azokat. 1944-ben fegyverszünetet kötött a szovjetekkel. 1944-től 1946-ig államfő volt. Katonaként és diplomataként is kiváló teljesítményt nyújtott.
|
|
FARAGHO Gábor (1890-1953) |
Katonatiszt. Az első világháborúban ütegparancsnok. 1920-tól vezérkari tiszt. 1940-41-ben moszkvai katonai attasé. 1941-43-ban a Honvédelmi Minisztérium tisztviselője. 1943-tól a csendőrség felügyelője. 1944. szeptember 28-án Horthy megbízásából fegyverszüneti delegációt vezet Moszkvában, ahol október 11-én aláírja az előzetes fegyverszüneti feltételeket. 1944 decemberétől az Ideiglenes Nemzeti Kormány tagjaként közellátásügyi miniszter. A nyilas kormányzat hûtlenség miatt megfosztja rendfokozatától. 1945 júliusában nyugdíjba vonul, késõbb a kommunisták kitelepítik.
|
|
SZÁLASI Ferenc (1897-1946) |
Politikus, katonatiszt. Az első világháború idején hadnagy, 1925 végétől vezérkari tiszt. Ekkoriban alakul ki ideológiája. 1935-ben nyugdíjaztatja magát, mivel hivatásos katonaként nem politizálhatna. Nemzetiszocialista szervezetet alapít, de az 1936-os választásokon megbukik. 1937-ben és 1938-ban "az alkotmányos rend felforgatására való törekvés" miatt bebörtönözték. 1939-ben a németek részbeni rokonszenvétõl kísérve megalapítja a Nyilaskerestes Pártot. A 40-es évek elején mozgalma hanyatlásnak indul, a németek is csak 1943 őszétől kezdik újra támogatni. 1944. március 19-e után fokozatosan a politikai élet fókuszába kerül, és október 15-én puccsal átveszi a hatalmat Horthytól. Uralmát a németek feltétel nélküli kiszolgálása jellemezte. Nemzetvezetõi mûködése idején emberiség-ellenes és háborús bûnök sorozatát követték el. 1944 végén Nyugat-Magyarországra, később Németországba szökött, ott fogták el az amerikaiak, akik átadták a magyar hatóságoknak. 1946-ban a népbíróság halálra ítélte, márciusban kivégezték.
|
|
PFEFFER-WILDENBRUCH, Karl von (1888-1971) |
Német katona- és rendőrtiszt, 1944-45-ben Budapest parancsnoka. 1907-től katona, 1919-től különböző pozíciókban a rendőrség kötelékében szolgál. Később SS-tábornok, de nem tagja a náci pártnak. Főkent egykori rendőrökből megszervezi az SS Polizei hadosztályt, melynek egy ideig parancsnoka is. Szolgált a keleti fronton, valamint Szlovákiában és Horvátországban állomásozó alakulatok élén is. A kiugrási kísérlet megakadályozására került Budapestre, az oroszok gyors előretörése miatt Hitler őt nevezi ki a "Budapest Erőd" parancsnokává. Sok kritika érte, mivel inkább volt hivatalnok, mint katona. Az ostrom végén fogságba esik, ahonnan 1955-ben szabadul. Autóbalesetben hunyt el 1971-ben.
|
|
PRIEN, Günther (1908-1941) |
Német tengeralattjáró-kapitány. Az egyik legsikeresebb búvárhajó-parancsnok volt. Legmerészebb haditette a Scapa Flow-i akció volt: 1939. október 14-én az U-47 fedélzetén átverekedte magát a kikötőzáron, és megtorpedózta a Royal Oak csatahajót, mely elsüllyedt, és kb. 800 angol tengerészt vitt magával a hullámsírba. 1940-ben egy portya során 51,000 BRT hajóteret süllyesztett el. Az U-hajó parancsnokok közül elsőként kapta meg a lovagkeresztet. Önéletrajza 1940-ben jelent meg, magyarul 1995-ben adták ki, Tengerek szürke farkasa címmel. 1941. március 7-én az U-47-et a Wolverine birit romboló elsüllyesztette. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
