Abaúj-Torna vármegye

Abaúj-Torna vármegye

Székhely	Kassa
Terület	3317 km²
Népesség	203.438, 1941
Nemzetiségek	magyarok, szlovákok

Abaúj-Torna vármegye (szlovákul: Abov-Turňa, németül: Abaujwar-Tornau, latinul: Abaujvariensis, Abaújváriensis, Abaújvarisis, illetve Tornensis, Abaujvariensis et Tornensis) közigazgatási egység az egykori Magyar Királyság felvidéki részében. A vármegye északi része ma Szlovákia, míg déli része Magyarország területén fekszik.

Székhelye

Székhelye 1647-ig Abaújvár, 1647 és 1881 között Kassa, 1945 és 1950 között Szikszó volt.

Földrajz

1910-ben az Abaúj-Tornát körülvevő vármegyék a következők voltak: északon Szepes és Sáros, keleten Zemplén, délen Zemplén és Borsod, nyugaton pedig Gömör-Kishont. A vármegye területe 1910-ben: 3317 km². A vármegye két fő folyója: a Hernád és a Bódva.

Történelem

Abaúj-Torna vármegye neve is mutatja, hogy két vármegye Abaúj illetve Torna egyesítése volt. A két közigazgatási egység először 1785 és 1790, másodszor 1848 és 1859, harmadszor pedig 1882-től az I. világháború végéig volt egyesítve. 1918-ban a vármegye északi része az újonnan megalakult Csehszlovákia részévé vált (kivétel Kassa város és környéke, ám 1920-tól ez is Csehszlovákia része lett). A vármegye déli része, amely nem lett elszakítva, továbbra is létezett Szikszó székhellyel. A II. világháború idején Csehszlovákia felbomlott, majd az I. bécsi döntés értelmében a németbarát Szlovákia déli, magyarlakta része visszakerült Magyarországhoz, ekkor a magyarországi Abaúj-Torna vármegye területe kiegészült az elszakított résszel, székhelye pedig újra Kassa lett. A II. világháború után a bécsi döntések érvényüket vesztették, és visszaállították az 1920-as csehszlovák-magyar határt. Az 1950. évi magyarországi közigazgatási reform eredményeként a csonka vármegye Borsod és Zemplén vármegyék maradékával együtt a mai Borsod-Abaúj-Zemplén megye részévé vált. Szlovákia 1993-as függetlensége után Abaúj-Torna vármegye szlovákiai része a Kassai régió része lett.

Lakosság

1910-ben a vármegyének összesen 202.282 lakosa volt. Ebből 156.668 magyar, 36,067 szlovák, 6.520 német, 387 ruszin és 2444 egyéb nemzetiségü volt. Hitfelekezeti szempontból 118.179 római katolikus, 42.728 protestáns, 20.089 görög katolikus, 14.251 zsidó, és 6.832 evangélikus lakott 1910-ben a vármegye területén. 1941-ben 203.438 magyar, 18.879 szlovák, 2581 bunyevác, 904 német, 623 cigány, 256 ruszin, 72 román, 3 horvát és 105 egyéb nemzetiségü lakott a vármegyében, illetve hitfelekezeti szempontból 140.377 római katolikus, 45.384 protestáns, 22.476 görög katolikus, 14.764 zsidó, 4773 evangélikus, 339 orthodox, 116 baptista és 55 unitárius lakkott Abaúj-Torna vármegye területén.

Közigazgatás

Abaúj-Torna vármegye hat járásra volt felosztva:

• Csereháti járás, székhelye Szepsi
• Füzéri járás, székhelye Hernádzsadány
• Gönci járás, székhelye Abaújszántó
• Kassa járás, székhelye Kassa
• Szikszói járás, székhelye Szikszó
• Tornai járás, székhelye Torna

Alsó-Fehér vármegye

Alsó-Fehér vármegye

Székhely	Nagyenyed
Terület	3580 km²
Népesség	221 618 (1910)
Nemzetiségek	románok, magyarok

Alsó-Fehér vármegye (másképp Erdélyi-Fehér; németül: Unterweißenburg; latinul: Albensis, Albensis inferior, Albensis Transylvanensis) közigazgatási egység volt a Magyar Királyságban, a történelmi Erdély területén. Székhelye Nagyenyed volt. Az egykori vármegye területe ma Románia része.

Földrajz

Alsó-Fehér vármegye szomszédai: nyugaton Hunyad vármegye, délen Szeben vármegye, keleten Kis-Küküllő és Nagy-Küküllő vármegyék, illetve Szeben vármegye, míg északon Torda-Aranyos vármegye.

Történelem

Alsó-Fehér vármegyét 1764-ben hozták létre Fehér vármegyéből és Aranyosszékből. Végső határait az 1876:XXXIII.t.c. szabta meg. Ekkor egy részét Torda-Aranyos vármegyéhez csatolták. 1918-ban (megerősitve 1920-ban a Trianoni békeszerződés által) Alsó-Fehér vármegye Románia része lett. Az akkori vármegye területe ma nagyrészt a romániai Fehér illetve Szeben megyék részét képzi.

Lakosság

1910-ben a vármegyének összesen 221 618 lakosa volt, amelyből:

A magyarok legnagyobb része a vármegye városaiban élt: Gyulafehérváron, Nagyenyeden, Vízaknán.

Közigazgatás

Alsó-Fehér vármegye nyolc körzetre volt felosztva:

• Alvinci járás, székhelye Alvinc
• Balázsfalvi járás, székhelye Balázsfalva
• Kisenyedi járás, székhelye Vízakna
• Magyarigeni járás, székhelye Magyarigen
• Marosújvári járás, székhelye Marosújvár
• Nagyenyedi járás, székhelye Nagyenyed
• Tövisi járás, székhelye Tövis
• Verespataki járás, székhelye Verespatak

Ezen kívül volt négy rendezett tanácsú város:

• Abrudbánya
• Gyulafehérvár
• Nagyenyed
• Vízakna

Arad vármegye

Arad vármegye

Székhely	Arad
Terület	6048 km²
Népesség	153 433 (1910)
Nemzetiségek	65% román 22% magyar 10% német 3% szlovák stb.

Arad vármegye (németül: Arad; latinul: Aradiensis, Orodiensis): közigazgatási egység volt az egykori Magyar Királyság területén.

Földrajz

Magyarország régi Tiszántúli kerületének egyik megyéje. Észak felől Békés és Bihar, keletről Hunyad, délről Krassó-Szörény és Temes, nyugatról Csanád vármegye határolta. A Maros jobb partján terült el. Alakja hosszúkás négyszög volt, melynek összefüggő testébe csak nyugaton nyúlt be Csanád vármegye battonyai járása. Területe 6443,39 km² .

Története

A honfoglalás előtt szlávok által ritkán lakott terület volt, melyre Ajtony törzse telepedett le. Ajtony legyőzése után I. István egy Arad nevű ispánt nevezett ki az akkor már álló földvár élére, és azt a vármegye székhelyévé tette. 1214-ből származik a várispánság első írásos említése. A tatárjárás idején a vár jelentős pusztulást szenvedett, utána jelentősége valamelyest csökkent. A 14. században a királyi hatalom gyengülésével a megye túlnyomó része magánbirtokba került; a legjelentősebb családok a Telegdiek, Garaiak, Lackfiak voltak. Ekkor váltotta fel a korábbi királyi vármegyei berendezkedést a nemesi vármegye. A 13. századig szinte csak a nyugati sík vidék volt lakott, a 14. században kezdett benépesülni a keleti hegyes, erdős vidék a betelepült románokkal (vlachok).

A török hódoltság idején a megye nyugati része török megszállás alá (aradi szandzsák), keleti része pedig az Erdélyi Fejedelemség igazgatása alá került. A török megszállás alól csak 1716-ban szabadult fel teljesen, azonban eredeti vármegyei rangját még sokáig nem nyerte vissza, hanem egy ideig a Temesi Bánság, majd a pozsareváci béke (1718) után a katonai határőrvidék része volt. 1741-ben vált újra önálló vármegyévé. Területe 1877-ben a megszüntetett Zaránd vármegye egy részével bővült.

1920-ban a trianoni békeszerződés döntése értelmében - 270 km² kivételével - a megye Romániához került. A vármegye Magyarországnak ítélt része "Csanád, Arad és Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyé"-hez csatolták, majd az 1950-es megyerendszer bevezésével Békés megyéhez olvasztották. (Almáskamarás, Elek, Lökösháza, Medgyesbodzás, Medgyesegyháza, Nagykamarás).

A Pallas lexikon cikke

Az aradi sikság a 17. századig csupa erdőség volt, Erdőhát volt a neve. E rengetegen ment végig Dácia külső és belső határa (limes), melynek vonalain az ekevas még ma is sok őskori tárgyat vet fel s a folyók kotrógépe mammutcsontokat hoz napfényre. Vadászon, Csermőn bronzkori öntőműhelyek nyomaira akadtak; az első Árpádok idejére pedig törzssgyökeres magyar helynevek emlékeztetnek. Birtokuk volt itt a magyar regemondóknak, az igriceknek, övék lévén Igricverse. A földet Velek foglalta el, aki Zaránd várát alapította, mely területét Zaránd vármegye nagy részével tetemesen megnagyobbította. A vármegyét még szt. István alapította, nevét a Glogovác helyén álló orodi vártól kapta, melyhez az 1132. véres országgyűlés emléke fűződík. Az akkori Arad vármegye területe nem egyezett meg a maival; míg északonon már a Hegyes-Drócsa főgerince képezte határát, addig a Maros bal partján a mai Temes és Krassó-Szörény megyék tetemes része is hozzátartozott; e nagy megye 880 helységet számlált, melyen mint földesúr a király, 534 család és 11 papi testület osztozott; nem kevesebb mint 41 vár volt a megye területén. A középkorban az aradi prépostságon kívül néhány főúri család, köztük a Hunyadiak, bírta legnagyobb részét; a török uralom idejében a magyar lakosság elbujdosott, és helyébe a szomszéd hegyvidékáek románjai költöztek; a törökök kiverése után Arad vármegyétől Lippa és az egész Maros-balparti rész Temes-, illetve Krassó vármegyéhez csatoltatott, ellenben 1744-ben egész Zaránd vármegyének 150 helysége Arad vármegye területébe kebeleztetett. Az 1699-ben kötött karlováci béke után a temesi bánság a Maros bal partjáig még török uralom alatt maradván, az ország többi részének védelmére a folyó jobb partján határőrző katonaság állíttatott fel, mely 1752-ig állott fen. A törökök kiűzetése után Arad vármegye gyűléseit Borosjenőn, Kovaszincon, Kürtösön és Világoson tartotta; csak 1749-ben tétetett át a székhely Arad városába. Újabb virágzási kora csakis a latifundiális rendszer bukásával kezdődött, amidőn a kincstár eladóvá tette az előbb Este herceg tulajdonában volt roppant uradalmat. Ekkor kezdődött a rengetegek irtása s a céltudatos földművelés és állattenésztés, mely különösen József nádor kisjenői uradalmában (ma József főherceg tulajdona) virágzott fel.

Közigazgatás (1910)

• Székhelye 1749-től Arad szabad királyi város
• Járások
  • Aradi járás
  • Borosjenői járás
  • Borossebesi járás
  • Eleki járás
  • Kisjenői járás
  • Nagyhalmágyi járás
  • Pécskai járás
  • Radnai járás
  • Ternovai járás
  • Világosi járás
• összesen 216 község

Árva vármegye

Árva vármegye

Székhely	Alsókubin
Terület	2 019 km²
Népesség	72125 (1910)
Nemzetiségek	szlovákok, magyarok

Árva vármegye (szlovákul: Orava, németül: Arwa) közigazgatási egység a Magyar Királyság felvidéki részében. A vármegye területének nagyobbik fele Szlovákia, míg kisebbik fele Lengyelország része.

Földrajz

Árva vármegye határai: északon Galícia osztrák tartomány, délen Liptó vármegye és Turóc vármegye, keleten Trencsén vármegye. A vármegye területét az Árva folyó illetve a Tátra-hegység vágta ketté. A terület jelenleg a szlovák-lengyel határon található.

Történelem

Árva vármegye a 14. század elején a zólyomi erdőispánságból alakult ki. 1918-tól (az 1920-as Trianoni békeszerződés által megerősítve) a vármegye az újonnan létrejött Csehszlovákia része lett. Rövid tárgyalások után a vármegye északi részén található, többségben lengyelek által lakott telepűléseket Lengyelországhoz csatolták. A II. világháború alatt Csehszlovákia megszűnt, Árva vármegye pedig az először független Szlovákia része maradt. A II. világháború után a vármegye újra Csehszlovákia része lett. Szlovákia második függetlenné válásától Árva vármegye Szlovákia része.

Lakosság

Árva vármegye lakossága 1910-ben 72 125 lakos volt, ebből:

Közigazgatás

Székhelye 1867-ig és 1919-től Árva (szlovákul Orava; németül: Arwa); 1867-1919 között Alsókubin (szlovákul: Dolný Kubin; németül: Unterkubin)

A vármegyének 1896-ban négy járása volt:

• Alsókubini járás, székhelye Alsókubin
• Námesztói járás, székhelye Námesztó
• Trsztenai járás, székhelye Trsztena
• Vári járás, székhelye Turdossin

Bács-Bodrog vármegye

Bács-Bodrog vármegye

Székhely	Zombor
Terület	8834 km²
Népesség	812.385, 1910
Nemzetiségek	magyarok 44%, németek 23%, szerbek 17%

Bács-Bodrog vármegye (szerbül: Bačka-Bodrog; németül: Batsch-Bodrog; latinul: Bachiensis, Bácsiensis, Bacsiensis et Bodrogiensis) közigazgatási egység volt a Magyar Királyság délvidéki részében. A vármegye területének kisebb rész jelenleg Bács-Kiskun megye, míg nagyobb része a szerbiai Vajdaság Autonóm Tartomány része.

Földrajz

Bács-Bodrog vármegye határai csak északon nem természetesek. Keleten a Tisza, délen és nyugaton pedig a Duna. Bács-Bodrog vármegyét körülvették: Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Csongrád vármegyék, keleten Torontál vármegye, délen Szerém vármegye, nyugaton pedig Verőce vármegye és Baranya vármegye. A vármegye teljes része síkság.

Történelem

Bács-Bodrog vármegye egyike volt a legrégebbi vármegyéknek a Magyar Királyságban. Az 1802:VIII.t.c. hozta létre Bács és Bodrog vármegyék egyesítésével. Előtte a két önálló vármegye már a 13. század elejétől létezett. A vármegyét az Oszmán Birodalom elfoglalta a 16. században. A török uralom idején a vármegye a Szegedi szandzsák része volt. 1699-től a Habsburg Birodalom által létrehozott Bácska régió részévé vált, 1751-91 között a Tiszai Koronauradalomhoz tartozott. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a vármegye a Szerb Vajdaság része lett, majd 1849-1860 között a Szerbia és Temesi Bánság Vajdasága nevű régió része volt. 1873-ban Bács-Bodrog vármegyéhez csatolták a Sajkás Kerületet. 1918-ban Bács-Bodrog vármegye déli, nagyobbik részét elfoglalta, majd magához csatolta a Jugoszlávia. 1918-1922 között Bács-Bodrog egy megye volt a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság területén belül, székhelye Újvidék. A Magyarországnak meghagyott kis rész székhelye Baja volt. A II. világháború előtt Bács-Bodrog vármegye kiegészült a déli, elszakított területekkel, amikor a Magyar Királyság hadserege bevonult Jugoszlávia északi részére (ezzel visszakerült az úgynevezett Baranyai Háromszög, Baranya vármegye délkeleti része, és a Muravidék). A II. világháború után visszaálltak a trianoni határok, Bács-Bodrog vármegye déli része újra Jugoszlávia területéhez tartozott, az északi része pedig 1950-ben egyesült Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye déli részével. Azóta a magyarországi részt Bács-Kiskun megyének nevezik, és Magyarország legnagyobb megyéje. A vármegye déli része jelenleg a Vajdaság Autonóm Tartomány része.

Demográfia

A vármegyének 1910-ben 812 385 lakosa volt, ebből:

nemzetiségűnek valotta magát.

Közigazgatás

Bács-Bodrog vármegye területe tizenhárom járásra volt felosztva:

• Apatini járás, székhelye Apatin
• Bácsalmási járás, székhelye Bácsalmás
• Bajai járás, székhelye Baja
• Hódsági járás, székhelye Hódság
• Kulai járás, székhelye Kula
• Óbecsei járás, székhelye Óbecse
• Palánkai járás, székhelye Palánka
• Titeli járás, székhelye Titel
• Topolyai járás, székhelye Topolya
• Újvidéki járás, székhelye Újvidék
• Zentai járás, székhelye Zenta
• Zombori járás, székhelye Zombor
• Zsablyai járás, székhelye Zsablya

Ezenkívül még volt négy törvényhatósági jógú város (Baja, Szabadka, Újvidék, Zombor) és egy rendezett tanácsú város (Zenta).

Baranya vármegye

Baranya vármegye

Székhely	Pécs
Terület	5 176 km²
Népesség	352 478 (1910)
Nemzetiségek	magyarok, németek

Baranya vármegye (szerbül és horvátul: Baranja, németül: Branau, latinul: Baranyiensis, Baraniensis, Baranyensis) közigazgatási egység volt a Magyar Királyság délvidéki részében. A terület legnagyobb része ma a magyarországi Baranya megye része, míg délkeleti fele Horvátország része.

Földrajz

Baranya vármegye területének nagyrészét dombságok fedték le: a Baranyai-dombság és a Mecsek-hegység. A vármegyét keletről Bács-Bodrog, délről Verőce, nyugatról Somogy, északról pedig Tolna vármegyék határolták. A vármegyének két fontosabb folyója volt: a Dráva és a Duna.

Történelem

Baranya vármegye, hasonlóan a keleti szomszédjához, Bács-Bodrog vármegyéhez, egyike volt a legrégebben alapított magyar királyi vármegyéknek. A 16. században az Oszmán Birodalom elfoglalta a vármegyét, és megalapította a Mohácsi szandzsákot, ami egy török közigazgatási egység volt, székhelye Mohács. A 17. században Baranya vármegye területét bekebelezte a Habsburg Birodalom, majd visszakerült a Magyar Királysághoz. 1918-ban a vármegyét elfoglalták a szerb csapatok, és egy időre a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság irányítása alá vonták. Az 1920-as trianoni békeszerződés Baranya vármegye nagyobbik részét meghagyta Magyarországnak, kisebbik, délkeleti részét pedig Jugoszláviának ítélte. A II. világháború alatt a vármegye területe egy rövid időre kiegészült az elszakított résszel ("Baranyai Háromszög"), ám a világháború után Jugoszlávia visszaszerezte a területet. 1991-ben Horvátország függetlenné vált, azóta a déli-keleti, elszakított rész Horvátországhoz tartozik.

Lakosság

1910-ben a vármegyének összesen 352 478 lakosa volt, ebből:

nemzetiségűnek valotta magát.

Közigazgatás

A török hódoltság után eleinte a török közigazgatási beosztás maradt érvényben. Baranya vármegye határait Esterházy Pál nádor elnöklete alatt Somogy, Tolna és Baranya küldöttei az 1534. évi dicalis lajstrom alapján állapították meg. Ezzel elvesztek a Dráván túli falvak Baranya számára, mert 1534-ben az a régió még török fennhatóság volt.

Baranya megye ma használt községneveit a Belügyminisztérium 1903.XII.2.-i 113 225/II 30 sz. rendelete határozta meg. 1925. november 13.-án a belügyminiszter a 113-850/1925.V. számú rendeletével elrendelte, hogy a „cz”-vel írt helyneveket a továbbiakban „c”-vel kell írni.

A magyar közigazgatásban a járásbeosztás (eredetileg az egy nap alatt bejárható földterület) 1984. december 31.-ig létezett. Ezt a „Városkörnyék”, majd 1994. január 01.-től a „Várostérség” elnevezés váltotta fel, gyakorlatilag minden tartalom nélkül. (Pécs város Városkörnyéke de jure már 1979-ben felállt)

Magyarországnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásával párhuzamosan felerősödött a megyerendszert megszüntető vagy felváltó Kistérségi Régiók kialakítása iránti politikai igény, mely folyamat jelenleg 2007 is tart.

Baranya vármegye járásai

Baranyavári járás: 1736-1941. szeptember 16. Székhelye Dárda 1701-1736 között a Baranyavári és Siklósi járás része volt.

Baranyavári és Siklósi járás: 1693-1736 Székhelye Baranyavár 1736-ban kettévált Baranyavári és Siklósi járásokra

Dárdai járás: 1941. szeptember 17.-1944. december 31. Székhelye Dárda

Hegyháti (korábban Mecsekháti) járás: 1736-1950. május 31. Székhelye Sásd

Komlói járás: 1950. június 01.-1952. március 15. Székhelye Komló

Mohácsi járás: 1693-1736 és 1775-1983. december 31. Székhelye Mohács

Pécsi járás: 1693-1983. december 31. Székhelye Pécs

Pécsváradi járás: 1871-1966. június 30. Székhelye Pécsvárad

Sásdi járás: 1950. június 01.-1983. december 31. Székhelye Sásd

Sellyei járás: 1950. június 01.-1963. december 31. Székhelye Sellye

Siklósi járás: 1736-1983. december 31. Székhelye Siklós 1693-1736 között a Baranyavári és Siklósi járás része volt.

Szentlőrinci járás: 1775-1950. május 31. Székhelye Szentlőrinc

Szigetvári járás: 1950.május 31.-1983. december 31. Székhelye Szigetvár A járás 1950. május 31. előtt Somogy megye része volt, Baranya megyéhez csatolásakor három település Somogy megye része maradt.

Villányi járás: 1941. december 17.-1956. február 01. Székhelye Villány

1910-ben törvényhatósági jogú város (Pécs).

Bars vármegye

Bars vármegye

Székhely	Aranyosmarót
Terület	2.724 km²
Népesség	179.312, 1910
Nemzetiségek	magyarok, szlovákok

Bars vármegye (szlovákul: Tekov, németül: Barsch, latinul: Barsiensis) közigazgatási egység volt a Magyar Királyság felvidéki részében. A vármegye területe jelenleg Szlovákia része.

Földrajz

Bars vármegye területét északon Nyitra és Turóc vármegyék, keleten Zólyom és Hont vármegyék, délen Komárom és Esztergom vármegyék, nyugaton pedig Nyitra vármegye. A vármegye északnyugati részét magas hegységek, déli része pedig síkságok fedik. Bars vármegye legfontosabb folyója a Garam.

Történelem

Bars vármegye a 11. század körül lett alapítva. 1918-ban Csehszlovákia része lett. A II. világháború alatt Csehszlovákia szétesett, Bars vármegye déli része pedig visszakerült Magyarországhoz, az I. bécsi döntés eredményeként. Az ezt követő rövid ideig Bars-Hont vármegye része volt. A II. világháború után a bécsi döntések érvényüket veszítették, visszaáltak a régi határok. 1993-ban Szlovákia független lett, azóta Bars vármegye ennek része.

Lakosság

A vármegyének 1910-ben 179.312 lakosa volt, ebből:

nemzetiségű volt.

Közigazgatás

Bars vármegye öt járásra volt felosztva 1910-ben:

• Aranyosmaróti járás, székhelye Aranyosmarót
• Garamszentkereszti járás, székhelye Garamszentkereszt
• Lévai járás, székhelye Léva
• Oroszlányi járás, székhelye Oroszlány
• Verebélyi járás, székhelye Verebély

Ezen kívül volt még három rendezett tanácsú város:

• Körmöcbánya
• Léva
• Újbánya

Békés vármegye

Békés vármegye

Székhely	Gyula (város)
Terület	3.670 km²
Népesség	298.700, 1910
Nemzetiségek	magyarok

Békés vármegye (németül: Bekesch; latinul: Bekesiensis, Békésiensis, Bikesiensis) közigazgatási egység volt a Magyar Királyság alföldi részében 1920-ig. A vármegye területe jelenleg Dél-Alföldön fekszik.

Földrajz

Békés vármegye teljes területe síkság. Délen Csongrád,Csanád és Arad vármegyék, keleten Csanád, Arad és Bihar vármegyék, északon Bihar, Hajdú és Jász-Nagykun-Szolnok vármegyék, nyugaton pedig Jász-Nagykun-Szolnok és Csongrád vármegyék határolták. Legfontosabb folyója a Kőrös.

Történelem

Békés vármegye egyike a legöregebb magyar királyi vármegyéknek, a 11. század körül alapították. A II. világháború után a vármegye területét szintén minden égtáj felől növelte. Békés vármegye történeleme csendes, döntő csaták vagy háborúk nem zajlottak, valószinű ezért nevezik "békés"-nek.

Közigazgatás

1910-ben a vármegye hét járásra volt felosztva:

Ezenkívül volt egy rendezett tanácsú város: Gyula.

Bereg vármegye

Bereg vármegye

Székhely	Beregszász
Terület	3.786 km²
Népesség	236.600, 1910
Nemzetiségek	magyarok, ukránok

Bereg vármegye (németül: Berg; latinul: Bereghiensis) közigazgatási egység volt a Magyar Királyság kárpátaljai részében. A vármegye területének nagyrésze Ukrajna, kisebb része pedig Magyarország területén fekszik.

Földrajz

Bereg vármegye északi részét a Keleti-Beszkidek hegység, déli részét pedig az Alföld foglalta el. Legfontosabb folyója a Tisza. A vármegyét északon Galícia osztrák tartomány, keleten Máramaros és Ugocsa vármegyék, délen Ugocsa illetve Szatmár vármegyék, nyugaton pedig Szabolcs vármegyék határolták.

Történelem

Bereg vármegye egyike volt a legöregebb magyar vármegyéknek. 1918-tól a vármegye északkeleti, nagyobbik része Csehszlovákiához tartozott. A II. világháborúban a magyar hadsereg önerőből visszafoglalta Kárpátalja teljes területét, ekkor a vármegye visszakerült Magyaroszághoz. A II. viláháború után Kárpátalja a Szovjetunió része lett. A környező kommunista országokhoz hasonlóan, a Szovjetunió is asszimiláló politikát folytatott, így az egykori Bereg vármegye ukrajnai magyarjai is fogyatkoztak. A déli, Magyarországhoz tartozó rész a II. világháború után Szabolcs-Szatmár megye része lett, amit 1990-től Szabolcs-Szatmár-Bereg megyének neveznek.

Közigazgatás

1910-ben a vármegye hét járásra és két rendezett tanácsú városra (Beregszász, Munkács) volt felosztva:

• Alsóvereckei járás, székhelye Alsóverecke
• Felvidéki járás, székhelye Ilosva
• Latorcai járás, székhelye Oroszvég
• Mezőkaszonyi járás, székhelye Mezőkaszony
• Munkácsi járás, székhelye Munkács
• Szolyvai járás, székhelye Szolyva
• Tiszaháti járás, székhelye Beregszász

Beszterce-Naszód vármegye

Beszterce-Naszód vármegye

Székhely	Beszterce
Terület	4167 km²
Népesség	127 843
Nemzetiségek	románok, magyarok

Beszterce-Naszód vármegye (németül: Bistritz-Nösen; latinul: Bistriciensis et Naszodiensis) közigazgatási egység az egykori Magyar Királyság erdélyi részében. Területe ma Románia része.

Földrajz

Beszterce-Naszód vármegye területének teljes részét a Keleti-Kárpátok hegység csoportjai foglalták el. Egyike volt a Magyar Királyság leghegyesebb vármegyéinek. Legfontossabb folyója a Beszterce. Északról Máramaros vármegye, keletről Bukovina osztrák tartomány és Románia, délről Csík vármegye, Maros-Torda vármegye és Kolozs vármegye, míg nyugatról Szolnok-Doboka vármegye határolta.

Története

Beszterce-Naszód vármegye egy igen fiatal vármegye volt. 1876-ben alakult meg, amikor Beszterce körzet egyesült Naszód körzettel. 1918-tól a vármegye Románia részévé vált. A II. világháború idején a II. bécsi döntés értelmében a vármegye visszakerült Magyarországhoz. A II. világháború után újra Románia része lett, a vármegye magyarság nagyon sokat pusztult. Jelenleg a vármegye területe a romániai Beszterce-Naszód megye része.

Lakosság

1910-ben a vármegyének összesen 127.843 lakosa volt, ebből:

Közigazgatás

A 20. század elején a vármegye négy járásra volt felosztva:

• Besenyői járás, székhelye Beszterce (ami rendezett tanácsú város is volt)
• Jádi járás, székhelye Jád
• Naszódi járás, székhelye Naszód
• Óradnai járás, székhelye Óradna